TAKARÁS

Mikor a tetoválásnak más szerepe is van



A tetoválás az önkifejezésen és az esztétikán túl még egy remek lehetőséget rejt: el lehet vele takarni a szem elől bizonyos dolgokat.
A legtöbb esetben leginkább egy régi, elrontott, vagy megbánt tetoválás a kívánt takarnivaló. Mivel a legtöbb tetoválás fekete, legtöbbször maga a takarás is sötét, és nagyobb felületű, mint az eredeti. Minél régebbi, halványabb az takarnivaló tetoválás, annál több lehetőség adott az új takarás kivitelezésére (akár világos szín is takarja). Szinte minden tetoválás takarható, csak ügyesen kell megválasztani hozzá a mintát. 

A másik jellemző választás, amikor egy esztétikátlan testi hibát kíván az illető a szemnek kevésbé feltűnőnek tenni. Ezek lehetnek hegek, orvosi beavatkozások látszó emlékei, pigmentfoltok. (Anyajegy és májfolt tetováltatása bőrgyógyászati okokból szigorúan kerülendő!) A hegek közül sem tetováltatható mindegyik: a kifehéredett, besimult, gyöngyházszínű hegekre mehet a tinta, ha már több évesek, de a keloidos hegek (kiemelkedő, lila, vadhús-szerű hegek, melyek kialakulásukkor érzékenyek, fájnak, viszketnek, és túlnőnek a seben) kívül állnak a biztonságosan tetoválható felületek határán.


Takarás esetén a tetoválónak sokkal nehezebb feladata van, mintha egy szimpla tetoválást kellene elkészítenie: hegek esetén egy teljesen más felületre kell dolgoznia, ahol a bőr másként viselkedik és reagál, tetoválás takarása esetén pedig meg kell terveznie, hogy milyen minta az, amelyik takarná a régit, hogy helyezze el a leghatékonyabban, és aztán tetoválás közben harcolni kell a régi pigmentek eltakarásával is, így takarás esetén kb. 20-25%-al magasabb árral kell kalkulálni, mint amennyiért a tetováló a kívánt végeredményt egyszerű tetoválásként elvállalná.